– Érdeklődése kezdettől fogva a vasúti sínek elavulására irányult. Képes volt órákon keresztül a tűző napon, egy flakon Neumarkt-tal a kezében szidni a román állami vasutat, hogy a régi magyar világban letett síneket nem tudják karbantartani. „Ezek amit ellopnak se tudják megbecsülni!” -mondogatta. Szabó Pista egy ismert karakter. 1958 augusztusában látott napvilágot, egy káposztásszentmiklósi kádban. Az utóbbi hónapokban kevesebbet találkoztunk, de sok emlékem köt hozzá.
– Mielőtt élete legfontosabb mérföldköveit ismertetném, közeli barátjaként, engedjétek meg, hogy elmondjam, Pista az a típusú ember, aki a fabudit árnyékszéknek hívta, viszont a rossz embert szarnak. Nem volt egy oltármászó, fiatalkorában sem, de a lánya keresztelőjén meggyónt. Bár mikor beállt a hosszú sorba, a gyontatófülke elé, megjegyezte: „nem gondoltam volna, hogy ennyi bűnös ember jár templomba”!
– Nem tudott románul. Pontosabban egy káromkodást. De az is gyenge volt. „Bată-l soarele, să-l bată!” – ezt hangoztatta, miközben mutogatta a megheggesztett magyar királyi címereket a CFR sínek találkozásánál. Magyarul azért cifrábbakat tudott. A bajsza alatt sokszor elengedett egy-egy hébervári óbesterit és sírkövön talicskázót. De azért Istent nem káromolta. A megsárgult bajusz nemcsak a cifra káromkodások nagy részét fogta fel, hanem a foghíjas száját is eltakarta. Amúgy is elvonta a figyelmed a fogairól az elsárgult bajuszán fennakadt tegnap esti szőrtüszős szalonnabőr.
– Ha jól számolom 38 évet cigizett. Még elkapta a román dohányipar dicső korszakát, amikor a Mărășești és a szűrőtlen Carpați kétlejötvenbani volt. Ahogy ő mondta: „minden mentes”. Nem volt könnyű gyerekkora, olyan szegények voltak, hogy az óvodában még jele sem volt. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” – mondogatta, bár sose értettem, hogy talált ez mondat a szűk családi költségvetésükre. Főleg, hogy Szabó Pista nem lélekszegény ember, amikor volt egy decije félig, azt is odaadta a regnáló alkoholistáknak. Igaz, ritkán volt józan ő maga is, gyerekkora ízét is a decis köményessel tudta leírni, vagy ahogy a káposztásszentmiklósi lebúj előtt mondják: kőműves Danone-nal. De hogy a néprajzkutatóknak teljes legyen a kép: tépőzáras Actimel. Falusi Long Island. Székely kumisz. Mindenesetre a gyomra s a belügyminisztériuma már fiatalon tiltakozott az életmódja ellen, többször kaptam el, ahogy előrehajolt és a térdkalácsára tett kézzel várta az epét. Lehet ettől árasztott mindig tavaszi muratura szagot, monopollal ízesítve. Olyan áporodottat, mint amikor a káposztáshordót a napon felejted tavasszal s aztán mikor akarod elrakni a káposztát ősszel, megnyitod. De ez hozzá tartozott a sármjához.
– Rendes munkásember volt egész életében, nem ilyen digital creator, influencer. Mielőtt a CFR-hez kerüljön karbantartóként, fiatalkora nagy részét falak melletti ácsolt álláson töltötte. Vagy cigi vagy talicska volt a kezében. S ha megpihent, nagy életigazságok hagyták el az ajkait. Emlékszem, egyszer panaszkodtam neki, hogy elromlott az autóm, túl nagy a kölcsön, nagyok az elvárások a munkában, aztán ő a vállamra tette a kezét és azt mondta, lassan, tagoltan, az ő fáradt, kátrány által edzett hangszálaival: „tudod mit komám?!…bármilyen problémád van az életben…bármi legyen az…de akármekkora…OLDD MEG! S igaza volt!
– Mind ismeritek s tudjátok, hű ember. A négy évtizednél is tovább tartó házassága olyan tanúságot adott és ad a jövő minden nemzedékének egy bátortalanná és hűtlenné váló világban, ami ritka és szerfelett nagy kincs. Ugyanakkor a felesége sokat nem látta Pistát, szerinte ez a hosszantartó házasság titka. Tisztelet érte!
– Nem egy gourmet. Egyszer elvittem a KFC-be ebédelni, miután a Pentium 1-es gépére 15 floppyról felinstalláltuk a Windows 95-öt, gondoltam, mutatok neki valami különlegeset. Azóta is hallom, hogy ennél jobban csak akkor érezte átverve magát amikor 1987-ben a testvérei a közös vagyonból kifizették egy fehér-fekete TV-vel, s azzal a mondattal, hogy vigyázzon rá, mert ez 10 év múlva ötszörösét fogja érni! Na de a Kentucky Fried Chicken-ben kapott 7 csirkedarabot, ami úgy csípett, hogy az aranyere azóta is másfél centit kilóg, s bevallása szerint a Hemorzon kúpot minden ürítés után dugja fel. S az egy dolog, hogy csípős volt, de hogy felében csont volt, s hogy ennyi pénzért se kenyeret, se evőeszközt ne adjanak…na ezt nem bírta feldolgozni. Meg is ivott 3 sört, s egy deci Monopolt, hogy lemossa a csípős ízet. Utána fogat mosott az aranyérkenőccsel, s átkozta a gyógyszergyártókat, hogy ugyanolyan tubusba teszik az aranyérkenőcsöt mint a fogkrémet: „Hát ki látja ebben a kurva sötétben, hogy Para-dontax vagy Procto-Glyvenol? Ki se tudom olvasni.”.
– Nagy tisztelettel követte Türkmenisztán egykori vezetőjét, Szaparmurat Niyazov Türkmén Basit. Szaparmurat hírhedt diktátor volt, amely rendszerrel a Pista teljesen egyetértett egyébként, mert elege volt az „álliberális buziságokból” meg a „szülőkből, akik nem keresztelik meg a gyereküket és nem döntik el a gyerek nemét, mert azzal korlátozzák a gyerek szabadságát. Na majd lekorlátozom én a szabadságukat csak üljenek egy vagonra Déda felé.” Pistának mégis 2005-ben lopta be igazán a szívébe magát a basi, amikor betiltotta a koncerteken a play-back használatát a zenekaroknak: „Na ezt már nevezem közhasznú törvénynek, nem a beltéri dohányzás betiltását! Ez kéne ide is komám! Végre a Káposztásszentmiklósi Kisboldogasszony Falunapokon nemcsak a kocsmai zenegépről hallgatnánk Dancs Annamarit!”
– Jó humorérzéke volt, talán kilátástalan életében ez vitte előre. Sokszor filozofáltunk az élet nagy kérdéseiről, a sínek mellett sok embert látott megcsonkítva, de segítőkészségét meg nem hazudtolva, húzott már ki tehenet is a peronról. Sárga bajusza mögött belyukadt arccal mondta is amikor a hangulat komor volt egy újabb baleset után: „fiúk, fiúk, a humorérzék olyan, mint a láb: nem mindenkinek van.”
– Mindenesetre kár, hogy nem tudsz itt lenni a nyugdíjas-búcsúztatódon te Pista, elég jó buli, nem KFC-ből van a kaja, s a zene is rendesen, cigányról megy.
– Legyen a menyország fele egyenesebb az út, mint a CFR sínei Déda és Vásárhely között! Én ezzel a mondattal búcsúzok Tőled!
