Gondoltuk átmegyünk Debrecenbe pulykakakast (v)enni. Szomszédnéniék léptek fel az új estjükkel: „Nem azért mondom!” címmel, jó kombinációnak hangzott, hogy kimozduljunk egy péntek estére. Miközben a globális felmelegedést osztottuk a feleségemmel a kocsiban (már a széna se úgy szárad, mint régen!) a visszapillantóban megláttam a frontiérás policot, ahogy szirénázva 140-el jön, mintha a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra sietne. Jelzünk, lehúzódunk, megállunk. Ő is.

Elkezdődött a spekuláció amíg előjött a rendőr: a pálinkás bidonokat kiraktad-e hátulról? Má’ üresek, úgyesmindegy. Nem ég a féklámpánk? Buletin ittvan-e? Most cseréltük ki éppen, nem talál a hajtásival. De talál te, attól még a neved ugyanaz. De neked nem, te nevet változtattál. De te vezetsz!

– Bună ziua! Locotenent M…sfauagdUDQWGYBA23445 mă numesc! Actele la control vă rog!

Kihámozzuk a kesztyűtartóból a legfrissebb biztosítást, valamiért a tavalyi még mindig nincs kidobva. S a tavalyelőtti se. Nehogy kérjék, tudod. Adjuk az aktacsomagot, hátrahív, mutassam meg a rakteret. Mutatom, semmi. Állunk az út szélén. Nézem, a frontierás kocsiban az anyósülésen szivarazik a másik rendőr. Lerí róla, hogy egy merő oxigénpocsékolás.

– Domnu’ Zolt, ați ignorat semnalizarea STOP, ați făcut un fel de cedare la trecerea de nivel cu calea ferată la ieșirea din localitate. Știți ce înseamnă asta?

Hát, hogy nem tudsz magyarul, az már biztos, mert a nevem nem tudtad kiolvasni. Ugyanakkor ki van napirenden, hogy akkor ez pontosan hány pont, mennyi büntetés, elveszik-e a „könyvet” 30-60-90 napra? Mondtam is őszintén: NU.

– 20 puncte de penalizare, un punct e 10% din salarium minim pe economie, 145 de ron ori 20, 2900 RON, plus vă iau permisul pentru 30 de zile. Unde lucrați?

Na bazdmeg. Hogy es mondják románul kvízmesternek, már egyszer megnéztem?! De, ami fontosabb 1450 lejre akar büntetni? Nem mondom, hogy spórolósak vagyunk, de amikor eljöttünk otthonról a faliórából az elemet kivettük. Miért, te nem? Milyen cserkész vagy? Ennek a fényében, elég szarul érintett ez a számítás, pedig elég pontos volt. Mondom: nu sze poáte sző-m luác numa permíszúl?

Közben eszembe jutott egy hasonló fizimiskájú gyerek, pár éve láttam Szatmáron, vajon ugyanaz? Ment az apja Pegas biciklijével, turkálta az orrát. Belement a gödörbe, az ujja felszúrt az agyáig, behunyta a szemét fájdalmában. Ettől nem látta a második gödröt, amitől el is taknyolt a nagy biciklivel s bebaszta az orrát az út patkába, ráadásban még eltörte a csuklóját is. Az orrára néztem, nem láttam semmi különöset. A karjára néztem, Apple Watch. Pipére harang….. Na de akkor nem ő.

– Vă dau înapoi talonul. Să-mi puneți de o cafea și vă iert de data asta.

Beülök az autóba gyorsan, kérdem az asszonyt: TE kávézol, mennyi egy kávé?! Mi? Nem mindegy, hogy mennyit költök kávéra? Mi bajod? Na akkor inkább rakok egy Aurel Vlaicut, az csak elég. Begyömöszkölöm, odasomfordálok, benyújtom. Kiejti a pénzt, azt mondja:

– La următorul este instalat cameră, aveți grijă!

– Mulcumeszk frumosz, zí fájnő!

Megfordulok nagy győztesen, hogy megúsztuk az 1450 lejes büntetést s még a talon is megmaradt. Végre ez a korrupt ország a jó oldalát is megmutatja. Mégis jó, hogy nem mentünk ki a franciákhoz Londonba. Beülök. Mesélem vigadozva, hogy mennyire akart büntetni s hogy megúsztuk. Azt mondja a feleségem:

– Te. Ezek határőrök, ezeknek semmi közük a csirkulációhoz. Nem büntethet meg, aztán a hajtásid végképp nem veheti el! Mennyi eszed van!

Felhívtam egy volt határrendőrt, azt mondja: még papírja sincs amire büntetést írjon a határrendőrnek, amellett, hogy se iskolája erre se joga. Akármennyire fáj, hogy a feleségemnek igaza van, be kell lássam: bepaliztak. De mint állat. Ó, hogy csapott volna el a Vlăhițai gyors másfél éves korodba teee! Képzeld el, hogy teletömik a zsebeiket ezeknek az állami pénzen nevelt szarzsákoknak az ilyen tudatlanok. Fel is kavart az ügy rendesen.

Na de, emlékeztek arra, amikor elemi osztályban, megkérted a barátod, hogy kérdezze meg azt a piros nadrágos kislányt, Erzsikét szégyenkezve, hogy mit gondol rólad és elmenne-e veled randira? Emlékeztek? S azt mondta, hogy nem. Cuki vagy de nem akar veled randira menni, s összetörte a szíved ezzel neked. Na. Erzsike mostmár férfi. Csak mondom. Nem akartam rossz emlékeket felidézni ezzel, csak hogy tudd nem veled volt baja. Magával. De mostmár kibékült. És meg is nősült. Elvette a másik csajt, aki ugyancsak nem akart veled randira menni! Há!

Na mostmár téged is felkavartalak.

A lényeg, hogy álljunk meg mindig a STOP táblánál! Nem azért mert meg kell, hanem mert az életed függhet tőle. Ez a tanulság. Gondoltál volna erre? Nem, ugye? Mert te mindig csak magadra gondolsz!

Oszd meg másokkal is:
Share on facebook
Facebook
Share on whatsapp
Whatsapp
Share on linkedin
Linkedin

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.